„Akkor a ló mindent tudni fog rólam?”
Ezt a kérdést gyakran felteszik azok, akik először érkeznek hozzám önismereti alkalomra.
A válaszom az, hogy nem. A lovak nem látnak bele a gondolatainkba, nem ismerik a történetünket, és nem tudják megmondani, kik vagyunk valójában.
Mégis, a velük való találkozás során sokszor olyan dolgokat fedezhetünk fel önmagunkról, amelyekre korábban nem figyeltünk fel.
A lovak másképp figyelnek ránk
A lovak társas, érzékeny állatok. Természetes viselkedésük része, hogy folyamatosan figyelik környezetüket, a többi ló mozdulatait és a közelükben lévő emberek viselkedését.
Észreveszik, hogyan közeledünk hozzájuk, milyen gyorsan mozgunk, mennyi teret hagyunk nekik, és hogyan reagálunk az ő jelzéseikre.
Nem a szavaink alapján alakítják a kapcsolatot velünk, hanem elsősorban abból, amit a viselkedésünkből érzékelnek.
Ez pedig különleges lehetőséget teremt arra, hogy mi is jobban megfigyeljük önmagunkat.
Egy találkozás, amely érdekes kérdéseket vetett fel
Egyszer egy magas, erős testalkatú férfi érkezett hozzám, aki korábban még nem került közelebbi kapcsolatba lovakkal.
Magabiztosan mesélte, hogy ő bizony semmitől sem fél. Tréfásan még azt is hozzátette, hogy ha valamelyik ló nem úgy viselkedik, ahogyan szeretné, majd felemeli és arrébb teszi.
Amikor kimentünk a ménesbe, a lovak távolabbról figyelték őt, de nem közeledtek hozzá.
Nem tudhatjuk biztosan, miért döntöttek így. Lehetett szerepe a férfi mozgásának, testtartásának, a lovak pillanatnyi érdeklődésének vagy számos más körülménynek.
A helyzet mégis érdekes beszélgetést indított el közöttünk.
Hogyan érezte magát, amikor a lovak nem közeledtek hozzá? Mire számított előzetesen? Mit jelent számára a magabiztosság? És milyen érzés volt egy olyan helyzetben lenni, ahol nem ő irányította az eseményeket?
Nem a lovak mondták meg, mi zajlik benne. A velük átélt helyzet adott lehetőséget arra, hogy ő maga fedezzen fel valami újat.
Nem a ló értelmez bennünket – mi tanulunk a találkozásból
A lovakkal végzett önismereti munka egyik legérdekesebb része, hogy a megszokott helyzetektől eltérő környezetben figyelhetjük meg saját reakcióinkat.
Mi történik, ha szeretnénk közelebb kerülni egy lóhoz, de ő inkább távolabb marad?
Hogyan reagálunk, ha valami nem úgy alakul, ahogyan elképzeltük?
Könnyen változtatunk a megközelítésünkön, vagy újra és újra ugyanazzal próbálkozunk?
Ezeknek a kérdéseknek nincs egyetlen helyes válasza.
A lovak viselkedését sem tekintjük személyiségtesztnek vagy egyértelmű üzenetnek. Inkább megfigyeljük, mi történik a találkozás során, és közösen keressük meg, hogy a tapasztalatnak milyen jelentősége lehet az adott ember számára.
Új válaszok régi helyzetekre
A hétköznapokban sokszor megszokott módon reagálunk. Ugyanazokat a megoldásokat választjuk, hasonló szerepekbe kerülünk, és észre sem vesszük, hogy másképp is lehetne.
A lovakkal való közös tevékenységek során lehetőségünk van kísérletezni.
Közeledhetünk másképp. Várhatunk. Figyelhetünk. Kezdeményezhetünk. Kipróbálhatjuk, mi történik, ha változtatunk valamin.
És közben megtapasztalhatjuk, hogy a kapcsolódás nem mindig az irányításról szól. Néha éppen az ad új lehetőséget, ha kíváncsian figyelünk arra, ami történik.
Kell hozzá lovas tapasztalat?
Egyáltalán nem.
A foglalkozások a földön zajlanak, nincs lovaglás, és nem szükséges semmilyen előzetes lovas tudás.
Nem kell különösebben bátornak vagy magabiztosnak lenned. Akkor is érkezhetsz, ha még sosem találkoztál közelről lóval.
Bálványoson, a természetben, nyugodt lovak társaságában mindenki a saját tempójában ismerkedhet ezzel a különleges tapasztalati tanulási formával.
A lovak nem tudnak mindent rólunk. De a velük való találkozás segíthet abban, hogy mi magunk egy kicsit többet tudjunk meg önmagunkról.
Ha kíváncsi vagy, mit adhat neked egy ilyen találkozás, szeretettel várlak egyéni, páros vagy családi alkalmainkon.
