Vannak találkozások, amelyekben egyszerűen jó jelen lenni. Nem kell bizonyítanunk, megfelelnünk vagy különösebben igyekeznünk. Csak ott vagyunk, figyelünk, és valahogy természetesen alakul a kapcsolódás.
Máskor ugyanez sokkal nehezebb. Szeretnénk közelebb kerülni valakihez, mégsem találjuk az utat. Próbálkozunk, kezdeményezünk, várunk, és néha nem értjük, miért nem sikerül úgy kapcsolódnunk, ahogyan szeretnénk.
A kapcsolatainkban sok minden történik, amit nem mindig veszünk észre. A lovakkal való találkozás különleges lehetőséget ad arra, hogy ezekre a pillanatokra egy kicsit jobban odafigyeljünk.
Mit jelent valójában kapcsolódni?
A kapcsolódás nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindig közel vagyunk egymáshoz, mindenben egyetértünk, vagy pontosan tudjuk, mit szeretne a másik.
Sokkal inkább egy folyamatos figyelem egymás felé.
Észrevenni, hogyan van jelen a másik. Felismerni, hogy mire van szükségünk nekünk. Megtalálni azt a közös ritmust, amelyben mindketten jól érezhetjük magunkat.
Ehhez néha közelebb lépünk, máskor várunk. Van, amikor kezdeményezünk, és van, amikor teret adunk a másiknak.
A kapcsolódás nem egy állandó állapot, hanem valami, amit újra és újra alakítunk.
Mit tanulhatunk erről a lovaktól?
A lovak társas állatok, amelyek érzékenyen figyelnek egymásra és a környezetükre. A ménesben folyamatosan megfigyelhetjük, hogyan közelednek, távolodnak, kezdeményeznek vagy egyszerűen megpihennek egymás társaságában.
Amikor mi is belépünk ebbe a környezetbe, egy számunkra kevésbé megszokott kapcsolati helyzetben találjuk magunkat.
Lehet, hogy szeretnénk megsimogatni egy lovat, ő azonban éppen nem keresi a közelségünket.
Lehet, hogy nem is próbálunk kapcsolatot kezdeményezni, mégis odalép hozzánk.
És az is előfordulhat, hogy egy ideig egyszerűen csak egymás mellett állunk.
Ezeknek a pillanatoknak nem kell különleges jelentést tulajdonítanunk. A lovaknak saját szándékaik, igényeik és döntéseik vannak.
Mégis érdekes lehet megfigyelni, hogy bennünk mi történik közben.
Hogyan érezzük magunkat, ha a másik nem úgy reagál, ahogyan vártuk? Mennyire könnyű elfogadnunk, hogy nem minden rajtunk múlik? Tudunk-e örülni egy találkozásnak anélkül, hogy irányítani szeretnénk?
A kapcsolat önmagunkkal kezdődik?
Gyakran halljuk, hogy csak akkor tudunk jól kapcsolódni másokhoz, ha önmagunkkal is jó kapcsolatban vagyunk.
A valóság ennél összetettebb.
Önmagunkat a kapcsolatainkon keresztül is megismerjük. Mások reakciói, a közös élményeink és a nehezebb helyzetek egyaránt segíthetnek felismerni, mi fontos számunkra.
A lovakkal végzett önismereti munka során is ez történhet.
Egy egyszerű közös tevékenység lehetőséget ad arra, hogy megfigyeljük a saját érzéseinket, gondolatainkat és reakcióinkat. A tapasztalatokat aztán közösen átgondoljuk, és megkeressük, hogyan kapcsolódhatnak a hétköznapi életünkhöz.
Nem az a cél, hogy mindig nyugodtak, magabiztosak vagy tökéletesen tudatosak legyünk.
Hanem hogy egyre jobban megértsük önmagunkat, és több lehetőségünk legyen arra, hogyan szeretnénk jelen lenni a kapcsolatainkban.
Néha elég egy közös pillanat
A lovakkal való találkozásokban számomra az egyik legszebb dolog az egyszerűség.
Amikor egy ló megáll mellettünk. Amikor együtt indulunk el, majd megá
