Miért fordul elő, hogy bizonyos helyzetekben újra és újra ugyanúgy reagálunk? Miért könnyű egyes emberekkel kapcsolódni, míg másokkal sokkal nehezebb megtalálni a közös hangot?
A kapcsolataink sok mindent megmutathatnak abból, hogyan gondolkodunk önmagunkról, mire vágyunk, mitől tartunk, és hogyan reagálunk, amikor valami nem az elképzeléseink szerint alakul.
A legtöbbször ezekre a kérdésekre nem tudatosan keressük a választ. Egyszerűen éljük a mindennapjainkat, és a megszokott módon viselkedünk.
Pedig néha érdemes megállni, és egy kicsit más szemszögből ránézni arra, ami történik velünk.
Mit jelent kapcsolatban lenni önmagunkkal?
Önmagunkhoz kapcsolódni számomra elsősorban azt jelenti, hogy figyelünk arra, mi történik bennünk.
Észrevesszük, hogyan érezzük magunkat egy helyzetben. Felismerjük, mire lenne szükségünk. Megpróbáljuk megérteni, miért reagálunk bizonyos dolgokra úgy, ahogyan.
Ez nem jelenti azt, hogy mindig tudjuk a válaszokat.
Van, amikor csak utólag értjük meg, miért esett rosszul egy mondat, miért lettünk türelmetlenek, vagy miért nem tudtuk elmondani azt, amit valójában szerettünk volna.
Az önismeret lehetőséget ad arra, hogy egyre jobban megértsük ezeket a reakciókat, és idővel új válaszokat találjunk a megszokott helyzetekre.
Három kérdés, amit érdemes feltennünk magunknak
A kapcsolataink megértéséhez gyakran három egyszerű kérdésből indulunk ki:
1. Hogyan kapcsolódom másokhoz?
Könnyen kezdeményezek? Inkább megvárom, hogy a másik közeledjen? Szívesen osztom meg az érzéseimet, vagy nehezen beszélek arról, ami fontos nekem?
2. Mi történik bennem, amikor eltávolodom valakitől?
Mi váltja ki, hogy visszahúzódom, elhallgatok vagy éppen erősebben próbálom érvényesíteni az akaratomat? Mit szeretnék ilyenkor elérni, és mire lenne valójában szükségem?
3. Milyen szerepet vállalok a kapcsolataimban?
Mindig én alkalmazkodom? Gyakran érzem úgy, hogy nekem kell megoldanom a helyzeteket? Könnyen kérek segítséget? Megengedem magamnak, hogy néha bizonytalan legyek?
Ezekre a kérdésekre nincs jó vagy rossz válasz.
A cél nem az, hogy minősítsük önmagunkat, hanem hogy kíváncsian megfigyeljük a saját működésünket.
A kapcsolatainkban tanulunk önmagunkról
Sokszor azt gondoljuk, hogy először önmagunkat kell teljesen megismernünk ahhoz, hogy jól tudjunk kapcsolódni másokhoz.
Én inkább úgy látom, hogy ez a két folyamat egymást alakítja.
A kapcsolatainkban új oldalainkat ismerhetjük meg. Megtapasztalhatjuk, hogyan viselkedünk, amikor biztonságban érezzük magunkat, amikor valaki közel kerül hozzánk, vagy amikor a saját elképzeléseink eltérnek a másikétól.
A felismeréseink pedig segíthetnek abban, hogy legközelebb tudatosabban válasszuk meg, hogyan szeretnénk reagálni.
Nem kell minden kapcsolatunknak tökéletesnek lennie. A különbségek, a félreértések és a nehezebb pillanatok is részei az emberi kapcsolódásnak.
Hogyan kapcsolódnak mindehhez a lovak?
A lovakkal végzett önismereti munka során olyan helyzeteket teremthetünk, amelyekben lehetőségünk nyílik megfigyelni saját viselkedésünket és reakcióinkat.
Egy egyszerű feladatban például megpróbálhatunk közösen elindulni egy lóval, megállni mellette, vagy kialakítani egy olyan helyzetet, amelyben mindketten nyugodtan tudunk jelen lenni.
Előfordulhat, hogy a ló együttműködik velünk, de az is, hogy egészen mást választ.
Ilyenkor nem azt keressük, hogy a ló mit akar elmondani rólunk. A lovak viselkedésének számos oka lehet, és nem tudják megállapítani, milyen személyiségek vagyunk.
Inkább arra figyelünk, hogyan éljük meg mi magunk a helyzetet.
Mit érzünk, amikor sikerül valami? Hogyan reagálunk, ha nem? Könnyen változtatunk az elképzelésünkön? Tudunk figyelni a másik jelzéseire úgy, hogy közben a saját igényeinkről sem feledkezünk meg?
Ezek a tapasztalatok érdekes kiindulópontot jelenthetnek a hétköznapi kapcsolatainkról szóló beszélgetésekhez.
Nem kell mindig ugyanúgy reagálnunk
Az önismereti munka egyik legfontosabb lehetősége számomra az, hogy felismerhetjük: a megszokott reakcióink nem feltétlenül az egyetlen lehetséges válaszaink.
Ha észrevesszük, hogyan működünk egy helyzetben, lehetőségünk nyílik kipróbálni valami mást.
Lehet, hogy ez egy őszintébb beszélgetés lesz. Egy újfajta közeledés. Több türelem önmagunkkal vagy a másikkal szemben.
És lehet, hogy csak annyi, hogy legközelebb megállunk egy pillanatra, mielőtt automatikusan reagálnánk.
Az önismeret nem arról szól, hogy valaki mássá váljunk. Hanem arról, hogy egyre szabadabban választhassuk meg, hogyan szeretnénk jelen lenni a saját életünkben és a kapcsolatainkban.
Kapcsolódás egy másik környezetben
Bálványoson, a természet és a lovak társaságában lehetőségünk van kilépni a megszokott hétköznapi helyzetekből.
Az egyéni alkalmakon a saját kérdéseiddel foglalkozhatsz, a páros és családi programokon pedig közösen fedezhetitek fel, hogyan kapcsolódtok egymáshoz.
Nem szükséges lovas tapasztalat, és lovaglás sincs a programban.
A lovak mellett mindig az emberi tapasztalat, a közös megfigyelés és a saját felismerések állnak a középpontban.
Mert néha egy új helyzet segít abban, hogy másképp lássunk rá egy régi történetre.
